first impressions

Hawaiiról Dubaiba vissza

Azt hallottam egy életre szóló élményt meg kell örökíteni. Minden pillanat az elmúlt három hétben egy örök életre szóló pillanat. Október 7-én kezdödött a nagy utazásom, elindultam egy új úton... Délután fél négykor, felszálltam az Emirates egyik gépére, és izgatottan vártam, mi fog történni. Sokat hallottam már a társaságról, de ha nem ök intézték vona a vízumomat Dubaiba, valószinüleg továbbra is csak hallomás maradt volna- mivel nem az én pénztárcámnak kellemes árakon kínálják a repülés élményét. A hír azonban nem hiába elözte meg öket. Csodálatos kiszolgálás, hatalmas székek, saját média box minden utasnak, több ezer zeneszámmal, filmmel, játékkal, információval. A hat óra út túl gyorsan elrepült, olyan kevés idö volt, kihasználni az élményt... A Dubai Airport ezek után azt hittem nem tud újat nyújtani, de tudott. Hatalmas vízesés, és óriási mozgólépcsök, terek fogadtak. Persze a vízumkapun szemvizsgálat után lehetett csak bejutni, és a mi sorunkban kb. fél órát kellett várni, a férfiak meg érdekesen több soron villám gyorsan bejutottak. Itt kellett elöször szembesülnöm a dubai utam során gyakran észlelt-de nem saját börön!- fellépö hatalmas különbsöggel Europához képest. Az arab világ egyértelmüen nem ismeri a feminizmust... Nem tudom, melyik a jobb öszintén szólva.
Az idöeltolódást nem volt nehéz megszokni, mivel két órával késöbbet írtunk mint Bécsben. Este már éjfél is talán elvolt, mire kijutottam a terminálban, ahol a herceg várt fehér lovon. Jó lett volna, de helyette egy valóban herceg várt fehér bmw-vel:)- Amit aztán egyik este ki is próbálhattam- nem tudatában annak, hogy az én jogosítványom ott nem is érvényes, igaz nálam sem volt-, és a 14 sávos dubai utakon megtapasztalhattam elöször, hogyan gyorsul egy automata váltós bmw. Hát egészen gyorsan, mert észre sem vettem, amikor szólt a Benni, hogy azért a 160 kicsit túlzás a belvárosban. Hatalmas utak, hatalmas épületek, hatalmas autók, és még hatalmasabb különbségek emberek között. De amikor megérkeztem nem ez volt az elsö benyomásom. Sokkal inkább az a fajta iszonyatos höség, ami a parkolóban megcsapott. Soha nem fogom elfelejteni azt az érzést! Ilyen meleget még sosem éreztem, volt vagy 50 fok, és már éjfél volt! Az elsö két nap még hotelben laktunk, aztán megkezdödött a beköltözés saját lakásba. Az pedig három napos bevásárlással telt, Dubai minden zugában bútor, textil, és berendezési boltok felkeresésével. Abszurd kicsit, hogy elöbb voltam az Ikeában, mint Dubai nevezetes pontjain. így azonban eljutottam Dubai olyan részeire, ahova élö túrista be nem teszi a lábát, és ahol az indiai, pakisztáni lakosság kínálja eladásra az olcsóbbnál olcsóbb függönyeit, szönyegeit, bútorait- csak férfiak az utakon, üzletekben. Hihetetlen mennyiségben, hihetetlen szín- és textilanyag- választékban. A második nap személyi soför jött értem, és ö indiaiként bevitt a sürüjébe, mivel ismerte a legjobb helyeket- azaz olcsón, és jó minöségben. Hihetetlen, ha visszagondolok, hogy 30 000 dirhamból, azaz 1,5 millió Forintból komplett berendeztünk egy hatalmas, három szobás + 3 fürdö, nagyszobás, konyhás lakást. És felülmúlhatatlan minöségben, igazi tömör faasztalokkal, ággyal, szófával, hat fözöhelyes sütövel, hütövel stb... Majd ezután az élmény után, és tapasztalatszerzés után az irodában, ami unalmas és nem is az élménybeszámoló része, végre eljutottam Dubaiba. Az "igazi", túrista szenzációba. Lefoglaltam egy városnézö túrát, és elindultam fülig érö szájjal az útra. Hihetetlen, végre igazi túristaként is megélhetem a várost. A busz tetején ültem, lobogott a hajam, sütött a nap ezerrel, és a kezemböl majdnem kifújta a térképet a szél. És csak száguldott a busz. Hamar kiszálltam, mert megérkeztünk egy bavásárlóközponthoz. Dubai híres ugyanis a bevásárlóközpontjairól, mivel sok az ember, még több a külföldi, és nincsen adó. Így mindenki szeretné a sok pénzét az olcsó, ám de rendkívül minöségi ruhákra, ékszerekrekre költeni. Egyszerüen felfoghatatlan, hogy az árak jobbak mint Magyarországon, és a fizetések meg... Ne is beszéljünk róla, mert legalább háromszor annyi pénzböl lehet kint feleannyiert bevásárolni. A bevásárlóközpontot Wafinak hívják, egyiptomi mintára piramis alakú, és autentikusnak kinevezett régies stílusú boltokban lehet hagyományörzö tárgyakat, tradicionális ruhákat, parfümöket, füszereket venni. Pazar belsö, gyönyörüséges dekoráció. Majd ezután a következö busszal tovább mentem a Dubai múzeumba, ahol az egykori Dubairól, ami azt jelenti, hogy 10 évvel ezelöttröl... lehetett felvételeket látni Dubairól. Még semmi nem állt ott, ahol most hatalmas toronyházak sorakoznak egymás melett. Talán kis vályogházak max. két méter magasságban, ma pedig hatalmas kötömbök százai 200- 300 méter magasságban. Egykor gyöngyhalászatból éltek a lakosok, akik olyan 30 000 voltak. Ma az olaj, és a szabad zónáknak köszönhetöen beözömlött több százezer külföldi tartja fenn a várost, és segíti hozzá a még nagyobb méretü gazdagodáshoz. A kétmillió lakos 75-80 %-a külföldi, csak max. 20 % a helyi lakos. Az olaj még max. 20 évig tart ki. A megnyitott szabad zónáknak köszönhetöen adó nélkül kereskedö cégek százai foglalkoztatják a rengeteg embert, akiknek szállás, vízum, egészségügyi vizsgálat- három évente megújítva- szükséges Dubaiban. Dubai okos. Dubai tudja, hogyan lehet pénzt keresni, és alternatív megoldásokat találni, ha a pénz elfogyna. Egyiptomnak is volt egykor pénze, és hatalma... Ha azonban valaki nem gondoskodik az értékekröl, azok elavulnak, és egyszer elvesznek...
Dubai múzeuma után a sejk családjáról láttam pár képet a Dubai skanzemjában, amit az arab világban herritage village-nek hívnak. Minden városnak van szinte egy herritage village, ahol a múlt bemutatása a cél. Véletlenül betévedtem egy helyre, ahol a különbözö vallások bemutatása és összehasonlítása állt a középpontban. Nagyon érdekes volt. Érdekes volt látni, hogy mennyire egy alapon nyugszik minden vallás, és még is mennyi baj születik a vallási különbségekböl. Bekerültem egy arab irodába is, ahol szerették volna ha közelebb kerülök az iszlám valláshoz, és a kezembe nyomtak német és angol nyelvü iszlám tanításokat, és a koránt. A nyaralás alatt többször is a kezembe vettem ezeket a könyveket, és azt éreztem sokszor, mennyire félre értelmezünk dolgokat. Az iszlámok, a keresztyények, az ateisták... A legfontosabb a szeretet lenne, és a helyes értékrend, ami alapján nem bántjuk egymást, hanem segítünk, és engedünk segíteni. Szeretünk, és hagyjuk, hogy szeressenek.
A túra izgalmas része ezután kezdödött, amikor is lekéstem a buszt, és így nagy volt rá az esély, hogy a hajó kirándulásra nem érek oda. Alterntív megoldásként azt tanácsolták, fogjak egy vízi taxit, és azzal elérek hamarabb a célhoz. Így átrohantam a hajóállomáson, és fogtam egy vízi taxit, amelyröl köztudott, hogy csak szegény emberek, és többnyire csak férfiak veszik igénybe. Egy dirhamért- 50 Ft- átjutottam a part túloldalára, és közben kaptam egy ajánlatot, miszerint Indiában kellene élnem. Amikor megtagadtam az ajánlatot, többet nem állt szóba velem az ajánlattevö. Szerencsére.
Majd egy gyors futás után elértem a hajót, és egy órás kirándulás során betekinthettem a creek-be, azaz a hajóállomás kulisszái mögé. Sok majdnem darabokig szétroncsolodott hajók, amin Pakisztánból érkeznek az áruk, és haladnak innen tovább a világ minden pontjára. Ezek a hajók azonban nem hatalmas Titanic hajók, hanem kis mag´nhajók, amolyan kalózkinézettel. Igazi érdekes autentikus élmény. A lemenö nap fényében a kis indiai árusok boltjai mellett még hatalmasabbnak tüntek az égig érö irodaépületek. Ezt követöen az utolsó útra indultam a busszal, a tenger partján. Elhaladtunk a Jumeirah és a Burj el Arab világhírü hotelei mellett és közben azt éreztem, hogy ez mind igaz sem lehet. Késö este érkeztem haza, mivel a Dubai közlekedés egyenesen pocsék. Hatalmas utak, de járókelöknek semmi esély életben maradni. Egyrészt nincsenek járdák, ha pedig valami ilyesmiféle lenne, akkor az biztos elöbb vagy utóbb abbamarad a semmi közepén. A taxi viszont nagyon olcsó, persze, hiszen van benzin böven. Busszal, és metróval is lehet közlekedni, csak egy kártyát kell venni, és arra lehet egységeket tölteni fel. A metró most épül, egyelöre csak pár megálló van nyitva, de nagy élmény. Amikor elöször felszálltam, és az elejére mentem a metrókabinnak, és kifele lestem, és próbáltam felismerni a hatalmas épületeket, egyszer csak az tünt fel, hogy nem is vezeti senki sem a metrót. Vezetéken halad, és az egész automatikus! Utána még sokszor rámtört a félelem, amikor újra és újra ráeszméltem, hogy nincsen soförünk. A napok ezt követöen strandolással, és munkával teltek. A strand is érdkes volt, mivel olyan szabad strandokat fedeztem fel, amik közelében nagy hotelláncok voltak. így történt meg, hogy amikor a mellékhelységet szerettem volna felkeresni, és bejutottam a Ritzbe, az annyira szimpatikus volt, hogy utána ott is maradtam egy kicsit hüsölni. Majd másnap már eleve oda mentem strandolni, és egész nap teljes körü kiszolgálásban, és spa élményben volt részem:) Nem volt rossz... Aztán a harmadik nap ott tartózkodás után, amikor egy alkalmazott megkérdezett, hogy melyik szoba az enyém, és említettem, hogy csak látogatóban vagyok erre felé, jobbnak láttam, többet nem ólálkodni arra felé:) De már nem is lett volna rá lehetöség, mert lassan a két hét el is telt, és közben még más strandok vártak felfedezésre, ill. idöközben jött a lakásba egy vendégünk, akivel sokat voltunk közösen úton. Kipróbálztuk a libanoni, az indiai, mexikói, olasz konyhát. Minden ilyen látogatás nem csak egy kulinális élmény volt, de kultúrális tanulmány is. Az india 15 különbözö palacsinta gtésztát töltött meg, zöldségekkel, nutellával, mindennel, amivel csak lehetett. Nagyon finom volt, és föleg mindvégig lehetett nézni, ahogyan készül! Nagyon finom volt szemnek, szájnak, orrnak. A mexikói közelébe sem ért a saarbrückeninek, az Especial magasan a többi mexicói étterem felett áll. Állt amíg mi is ott dolgoztunk magyarok. Kata, Dávidka, én. Azért a legszínvonalasabb étkezés még is csak a Burj el Arabhoz kapcsolódik. Már csak három napig voltam Dubaiban, és még annyi mindent szerettem volna látni. Csütörtök délelött fogtam magam, és elmentem a kedvenc közeli bevásárlóközpontomba. A Dubai Mall és az Emirates Mall mellett az Ibn Battuta Mall kis helyi közért, de azért a területén itt is elfér vagy 20 focipálya. Az informäciós pultnäl egy rendkívül kedves arab ferfi äll az esetlen túristák segítségére. Szegénykém minden nap az én rendelkezésemre is kellett, hogy álljon, mivel én is csak egy esetlen túrista vagyok. Azon az utolsó csütörtökön megkérdeztem, honnan tudnék telefonálni, mert rászántam magam, hogy a Burj el Arab már pedig nem maradhat ki egy túrista dubai látogatásából. A világ egyetlen hét csillagos szállodája még ha túlságosan egyszerü programnak is hangzik, annál nagyszerübb. A kedves információpultos arab pedig segítökészen felajánlotta a telefont, és így öt perc múlva már volt is hivatalos foglalásom két órával késöbb a Burj el Arabba. Ugyanis a szálloda egy szigetre épült, és csak foglalás esetén lehet a hídra lépni. 13:00-ra érkeztem, így volt egy órám kicsit körbenézni. A szálloda belseje egyedülálló a világon, hatalmas belsö terével és számos helyen aranyozott díszítésével nem hiába ismert... Az aranyozott ebben az esetben valóban 22 karátos aranyat jelent és a full szervíz pedig ferraris vagy limuzinos kocsiszervízt. Szóval adnak a luxusra. Az asztalomnál a személyi pincérem várt, aki az étkezés folyamán nevemen szólított és folyamatosan a rendelkezésemre állt, ahogyan a helyfoglalást követöen említette. A kilátás természetesen egyedülálló volt, stúlososan a képeslapokat is innen írtam meg haza. Az egyik oldalon avilágon egyedülálló mesterségesen létrehozott pálma szigetet lehetett látni, a másik oldalon pedig a világot. Habár még nincsen teljesen kész a sziget, már most hatalmas hírnévnek örvend, és a világ hírességei már elöjegyezték a saját kis Afrikájukat, vagy Ausztráliájukat. Minden sziget mesterségesen lett létrehozva a tenger kellös közepén! Gyönyörü környezet, de az árak is legalább annyira pazarok. Én egy sajttálat ettem, de az is böségesen elég volt, utána alig tudtam az asztaltól felállni, mivel ahhoz is két kosár különbözö kenyér járt, és elöétel különbözö szószokból. A kb. 3 órás ott-tartózkodás után, lementem az "alaksorba", ahol szintén egy étterem található, már a tenger alatt. Az asztalok mellett cápák és halak úsznak el, de azért ezek a halak sosem kerülnek a tányérra... Csak díszítésnek szolgálnak. A nagy cápa George, és szereti a közönséget ijesztgetni. Az öt órásra nyúlt látogatás után, ugy éreztem elég ebböl az álomvilágból, irány vissza a valóságba.
Lakásunk"" elsö vendégét kalauzoltuk el az este folyamán a gold souk-ba, ahol rendkvül kedvezö áron lehet a világ összes kincsét is akár megvásárolni. Hatalmas választék, különleges gyönygyök, drágakövek, arany, fehérarany, smaragd, rubint stb... Szerencsés voltam, mert én voltam a próbanyuszi, aki felpróbálhatta a szebbnél szebb ékszereket, csak szerencsétlen még is, mert aztán a kiválasztott ékszer nem az én gyüjteményemet gazdagította.
Az az este volt az utolsó, amikor a vendégünk még nálunk volt. Másnap a lakás olyan üresnek tünt, hiányoltuk Herr Jungot, aki egyébként egy 23 éves fiú volt, de nagyon aranyos. Az elsö estén, amikor beköltözött hozzánk, egy nagyon különleges helyre vittük, azaz inkább azt mondanám vittek minket. A pálmára mentünk, és ott az Atlantis Hotelhez közel, a beachen voltunk egy partyban. Csodálatos környezet volt, nagyon tetszett, nagyon egyedülálló élmény volt, és mivel a fiúknak pénzt kellett váltaniuk"", be kellett mennünk a hotelbe. Az az élmény valóban egy életre szól. Hatalmas épület, és minden olyan meseszerü volt. A Bahamákon lévö hotel hasonmására hozták létre, és az elveszett világ hangulatában épült. Rendkívül meseszerü volt az egész, tényleg leírhatatlan. Itt is hatalmas akvárium képezte az egyik falat, így a hotel félig a víz alatt valóban egy elveszett, vagy lesüllyedt világ hangulatába varázsolt. A party maga, mint Dubaiban szinte minden party számomra kicsit túlzás volt, de hát mit lehet tenni, ez Dubai. Ez is...
Az utolsó két nap szintén rendkívül jól sikerült. Hosszú tervezés után úgy döntöttünk, hogy magunk szervezzük meg a túránkat Ománba. Benni foglaltatott nekünk szállást, de mivel az elözö este üzleti vacsorán, majd bulizni volt, elég késön sikerült csak elindulni az útra pénteken. Hajnal négykor jött haza, képtelenség lett volna az én elképzelésem szerint kilenckor reggel elindulni. Dubaiban max. hajnal 3-ig lehet bulizni, és alkoholt csak hotelben lehet venni, mivel amúgy tiltott. Ennyit erröl, ez a téma engem kevésbé hoz lázba. Pénteken elöször Hatta irányába mentünk, mivel olvastam a könyvemben hogy az egy szép hely. Háát... Találtunk egy pici bevásárlóközpontot, ami szinte teljesen ki volt halva, de 30 dirhamért- 1500 Ft-ért ketten akkora adag egyiptomi menüt ettünk, hogy majd szét pukkadtunk a végén. A boltban pedig bevásároltunk sok csokit, és bementünk a játékterembe is, ahol a jetskivel mentünk egy kört mind a ketten. Megérte. Majd az ománi határon nem engedtek át, így vissza kellett mennünk az úton, hogy eljussunk Fujeirah-ba, ahol a szállásunk volt. Útközben felvettünk egy indiai potyautast, aki viszont segített a helyes útra visszatérnünk, ugyanis ez az egész arab környék nem híres arról, hogy könnyen lehessen tájékozódni, minden rendkívül rosszul van kitáblázva, vagy alig. De így láttunk útközben édes szamarakat, és gyönyörü helyeket. Este azonban csak nyolcra érkeztünk a szállásra, amit nagyon sajnáltunk, mert gyönyöüen nézett ki a környék. Felfedeztünk egy kecskét a közeli sziklán, amiröl egy óra múlva derült csak ki, hogy igazi. A megmentésére siettünk, mivel nagyon ingatagon állt a sziklán, de csak nem jutottunk el hozzá a magasra, és hiába próbáltuk, nem tudtuk lehozni. Aztán kiderült másnapra, hogy csak szórakozott velünk, valószinüleg könnyedén leugrált, mert már régen hült helye sem volt. Az este még elmentünk a medencéhez, amit azonban már takarítottak, így nem maradt más választásunk, mint bemenni a tengerbe. Nagyon sötét volt, és nagyon hullámzott, de leküzdöttük a félelmünket, és bementünk. Azért fura érzés, hogyha nem tudod mi van körülötted, meg a lábad alatt. De jó érzés volt leküzdeni ezt a félelmet is, önmagamat, és igenis bemenni. Aztán a parton felfedeztük a rengeteg rákot, akik azzal szórakoztatták magukat, hogy befutottak, amikor a víz visszavonult, és iszkoltak ki, amikor jött a következö hullám. Ezek után már nem sétáltunk sokáig a parton. Aludni mentünk, de tényleg alig vártam, hogy reggel legyen, hogy lássam a felkelö napnál is a hotelt. Este még anyuval is sikerült beszélnem, csak félálomban, de nagyon örültem neki, már vártam, aztán elszomorodtam, hogy a testvéremékkel már milyen régen nem beszéltem. Már akkor nagyon hiányoztak. Másnap elmentem a recepcióra leszerveztem magunknak egy hajókirándulást Ománban, és a reggelit. Hatalmas reggelit kaptunk, jól meg is tömtük a bendönket, azután egy rövid fürdés után elindultunk, a hajótúra helyszínére. Azonban a kinyomtatott terv és a térkép ellenére sem találtunk oda, és miután egy boltban rákérdeztem, egy rendkívül segítökész arab felajánlotta, hogy elvisz. Mondtam kocsival vagyunk, de nagyon aranyos volt, mert még így is segített:) A határon hatalmas mázlink volt, mivel a Benni a személyijét adta oda, és az nem volt megfelelö, így azzal foglalkoztak, az enyémbe bele sem néztek. Így könnyedén bejutottam oda, ahova külön vízummal lehett volna csak. Aztán egy hosszú úton eljutottunk a hajóállomásra, amit semmiképpen nem találtunk volna meg egyedül. Nagy szerencsénk volt. Felszálltunk a hajóra, elsöként. És még várnunk is kellett. De a miénk volt a legjobb hely, a hajó tetején, elöl a két nyugágy árnyékban. Aztán megérkeztek az oroszok, és elindultunk a vízekre. Érdekes, hogy Fujeirah mellett a tenger már omán szultánsághoz tartozik, így amikor esti fürdözni voltunk, akkor is fel kellett volna mutatni a vízbe lépés elött az útlevelünket. Itt viazont már minden az Omán szultánság területe volt. Elöször a víz, a semmi közepén álltunk meg, és búvárkodni indultunk. Nagy szerencsénk volt már megint, mivel amikor lementem az elsö szintre, azzal a férfival elegyedtem szóba, aki az utat szervezte, és aki felajánlotta, hogy megmutatja a jó helyeket, mivel az oroszokat kifejezetten utálja. Így amikor kikötöttünk, szólt és mentünk vele. Elvitt megmutatni pár korallzátonyt, amiböl azonban nem láttunk sokat, és nagy halakat. Nagyon érdekes volt, mert a halak olyan közel úsztak el melletünk, és hihetetlen nagy élmény volt a víz alatt lenni, és mégis lélegezni. A második kikötöhelyen egy hegyekkel körbeölelt öbölben voltunk, és szintén búvárkodtunk, ill. leugrottunk a hajó tetejéröl, ami volt vagy öt méter magas- hatamas, és nagyon nagy élmény volt. Azután a Mohammed-a mi speciális vezetönk elvitt egy barlangba, ami a vizbe ékelve volt, nagyon érkedes volt, totálisan csendes, és tiszta. Azután még volt idö arra, hogy kipróbáljam a csónakhoz kötött gumijetskit. Huhhh, hatalmasat repültem az egyik kanyarban, utána olyan erövelcsapódtam a vízbe, hogy egy pillanatra szerintem megállt az élet körülöttem... De azért nagyon tetszett, viszont ez után az esés után már kértem, hogy menjünk vissza a hajóhoz, kicsit kipihenni a fáradalmakat. Egy nagy arab délutáni estebéd után szépen lassan visszaindultunk a kikötöbe, és a lemenö nap fényében még kicsit élveztünk a tenger csöndjét. Nagyon szép volt, jó lezárása is egyben a dubai utamnak. A visszafele utat egészen könnyen megtaláltuk, és habár nem kellett sietni, amikor egy kamionrengeteg sürüjébe kerültünk, megijedtem, hogy hogyan érek ki a repülötérre. Mert hajnal fél négykor újra útra kellett kelnem. Este 8 körül azonban már Dubaiban is voltunk, és elmentünk egy utolsót vacsorázni az Ibn Battutába, ahol rendeltünk egy shishát is, és érdekes volt, mert egészen kellemes érzés volt. Eddig csak Isztanbulban, és egyszer apuval, és a sógorommal próbáltam a shisha érzést átélni, de most volt elöször, hogy úgy éreztem, értem miért olyan jó is ez. Nem tudom mit tettek bele, de mind ketten szédültünk. Ezután még elmentünk enni egy hatalmas fagyit, amiböl fogadásunk szerint nekem kettöt kellett volna, de nem tudtam csak egyet. A nyaralásom alatt, kétszer is voltunk fagyizni, hatalmas adag és rendkívül különleges töltelék az ami egyedülállóvá tette ezeket a fagyikat. Majd hazatértünk, hogy a csomagomat bepakoljam, és elindulhassunk a reptérre. Csak, hogy a konyha térdig úszott a vízben, így minden felgyorsult, és szinte semmire nem maradt idö. Tiz perc bepakolás után, még vízes bikinivel indultunk el fél órás késéssel a reptérre, ahova vezetö út, mint kiderült le volt zárva. Így további késéssel viharzottam be a reptérre olyan fél kettöre. Gyors búcsú, amit jónak is találtam, és idöszerünek, madj rohanás Dubaiból el. Amint a repülöre felszálltam, minden megint szupper volt, Emirates... A nyolc óra ismét rendkívül gyorsan elrepült, visszarepültünk az idöben Osakába. Ott természetesen rossz helyre küldtek, ahol várnom kellett három órát a rossz repülöre. Amikor felszállás elött fél órával furcsa érzésem támadt, és rákérdeztem, hogy jó helyen vagyok-e, derült csak ki, hogy nem. Így gyorsan áttelefonáltak a terminálon, én pedig egy stewardess után elkezdtem ismét rohanni a kofferemmel, át a terminálokon. Így öt perces késéssel tudtunk csak Hawaii-ra elindulni..:) Így azonban még nagyobb élmény volt a repülön ülni. Tovább repültünk vissza az idöben, és végül reggel 9:20- kor leszálltam Honolulun. Már a magasból kiderült, hogy egy eszméletlen helyre érkeztem! Hatalmas pálmák, Csendes-óceán... A landolást követöen elmagyaráztam a belépésnél, hogy hosszú vakációra és diplomamunkát írni... jövök Hawaii-ra, megkaptam a belépési engedélyt. És kiléphettem a reptérre. Az az érzés... Annyira Hawaii volt. A hatalmas pálmákkal, a vidám emberekkel, és a hawaii pólókkal. A recepción ismétprotekciót szereztem, felhívtam a Zsuzsát, és hamarosan már találkoztunk is. Lejött értem kocsival, és megkaptam az ALOHA-LÁNCOT. Nagyon büszke voltam rá, az elmúlt három napban le sem vettem magamról, de mivel igazi virágból készül, mára már elhervadt:( Az elmúlt pár napban aklimatizálódtam, ami öszintén szólva nem okozott nagy nehézséget. A hely egyszerüen csodálatos, a család renkívül rendes, a gyerekek nagyon édesek, és igazi családias hangulat van a házban, ami nagyon hangulatos. Most éppen vendégeink vannak Vancowerböl, szintén rendkívül kedves család, és némtül is lehet velük beszélni. Nagyon érdekes, mert az én családom itt angolul, és magyarul felváltva beszél. Ök németül, és angolul felváltva. Nagy kultúrális élmény! Az elsö nap voltunk az esöerdöben, ahol stílusosan az esöerdönek megfelelöen rettentöen eläztunk. Viszont nem volt zavaró, mert a hely gyönyörü volt, és a levegö meleg. Ezután a strandon is voltam, ahol hatalmasak voltak a hullámok. Itt mindig hatalmasak, nagyon szuper, már megpróbáltam boogie-boradozni, ami egy kisebb szörfdeszka, és lehet vele, ha ráhasalunk a hullámokat szelni. Nagyon tetszik. Ma ismét voltam lent a strandon, tíz percre van innen, de nem mertem egyedül mélyre bemenni, mert tényleg akkorák a hullámok. Muszáj lesz megtanulnom szörfözni. A mai napon azért hasznosat is tettem, délután a gyerekekkel készültünk hallowen-ra sütöttünk narancssárga és fekete sütiket ill. egy hatalmas adag palacsintát. Nagy sikert arattam vele:) Tegnap voltunk a kicsi lánnyal- Rihannon és a Hina Lili-vel, a weimeranerünkkel sétálni. Gyönyörü a környék! Kicsi hangulatos városka, pont amire most szükségem van, kiheverni Dubait:) Nagyon jól érzem magam, mindenképpen kellett ez a három hónap, örülök, hogy megvalósíthattam ezt az álmomat, nagyon szerencsés vagyok, hogy sikerült. Hiányzik a család, hiányoznak a barátok, de azért aki fontos az itt van velem. És ez számít, ezt érezni. Sok pusszi nekik! A blog most útra kelt, mindenképpen szeretném, hogy az élményeimet meg tudjam osztani a számomra fontosakkal, emiatt, ha nem is minden nap, de rendszeresen be fogok számolni az élményekröl, és mindenképpen örülök a visszajelzésnek:)
Most itt már este 10 óra van, otthon reggel 9, Dubaiban pedig már 12.
Sokat gondolok rátok, sok pusszi
Barbi